Mi fán terem? - Digitális Méregtelenítés


Nemrég arra ébredtem, hogy elveszítettem a fonalat. Hogy milyen nap van, meg kell néznem a telefonon. Az értesítések rezgése elvonja a figyelmemet egy témáról. Az információáradatban elveszve egyre kevésbé tudok alapvető dolgokra emlékezni, listát kell írnom a tennivalókról (mondjuk ez több összetevős tészta, alapból is listaíró típus vagyok). Röviden és tömören: felborult  a digitális balansz. Mindemellett megritkultak a kreatív ötleteim, pedig nálam központi elem a kreativitás, ez tart pörgésben, az alkotás pedig kikapcsol – számomra ez biztosítja a flow élményt. 

Van az úgy, hogy rá kell jönni, valami nem klappol. Van az úgy, hogy kell egy kis digitális méregtelenítés.



Hiperkonnektivitás

Hiperkonnektivitási problémával élünk nap mint nap. A telefonunk párosítva a laptoppal, az okosórával, a fényképezőgépünk az asztali pc-vel, az agyunk pedig az internettel. Milyen idő lesz ma? – frissítem a widgetet. Mit kell ma csinálnom? – megnézem a naptárappban. Kinek van szülinapja? – megnézem a facebookon. Mit főzzek ma? – megnyitom a receptmegosztó oldalakat. Egyre kevesebb dologra kell emlékeznünk, mert a technológia fejlődésével folyamatosan újabb és újabb, jobbnál jobb alkalmazások, programok, okoseszközök jönnek – mi pedig nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy fejben számoljunk, idegen szavakat tanuljunk, vagy emlékezzünk rá, netán új receptekkel kísérletezzünk, újítsunk magunktól. Innen pedig egyenes út vezet oda, hogy a kreatív, alkotó folyamatok, a gondolkodás és a memória folyamatos használata mind háttérbe szorulnak, mert egyszerűbb rákeresni a neten, vagy elővenni a kütyünket, amin futnak az alkalmazások, ahová egyszer elmentettük az emlékezésre fontos dolgokat vagy a bevásárlólistát, és pillanatok alatt előttünk van a válasz.

Egyre kevesebb szükség van arra, hogy megjegyezzünk dolgokat, elég ha tudjuk, hol keressük.


Fókusz és hiánya


Az élet különböző területein más-más dolgokra kell koncentrálni. Munka közben a munkára, kikapcsolódás közben a feltöltődésre, alvás közben pedig az ellazuláson kívül semmire, mert így lesz pihentető az alvás. Ha az élet területeit nem választjuk külön, a hosszútávon kialakuló összevissza kuszaság miatt nem fogunk tudni fókuszálni. Sok esetben a telefonunk állandóan csörög és problémákat kell megoldanunk munkaidőn túl is, vagy a napi munkaidő letelte után is céges e-maileket nézegetünk, mert egyfolytában csipognak az értesítések. Könnyen eltolódik a munka és a magánélet egyensúlya – ezt pedig megsínyli a szervezet. Ha munka közben is otthoni dolgokat kell menedzselnünk, nem tudunk a munkára fókuszálni. Ha alvás közben vagy előtt is forgolódunk, mert azon jár az eszünk, hogy mit kellett volna még megoldanunk, nem lesz pihentető az alvás. Könnyebben vétünk hibákat, könnyebben leszünk betegek, könnyebben merülünk ki, és könnyebben felejtünk el dolgokat, amire emlékeznünk kellene. Például hová tettük a lakáskulcsot, bezártuk-e a garázst, töltöttünk-e friss vizet a kutyának, beraktuk-e a gyereknek a tízórait a táskába, vagy éppen elfelejtünk a boltban kenyeret venni, pedig azért mentünk be.

A folyamatos értesítések, amik a digitális felhőből és okoskütyüktől érkeznek, hasznos segítőink lehetnek, de meg kell tanulnunk a helyén kezelni ezeket, és megfelelő keretek között tartani annak érdekében, hogy megtaláljuk az arany középutat, ami számunkra megfelelő. Meg kell tanulni különválasztani a területeket, hogy a magánéletünk ne szenvedjen kárt a munka rovására, hogy elegendő alváshoz és kikapcsolódáshoz jussunk, elegendő minőségi időt tudjunk szánni saját magunk számára is.

Információáradat

Manapság egyre kevesebb időt töltünk azokra a dolgokra fókuszálva, amik a való életben fizikálisan körülvesznek, és mentálisan feltöltenek bennünket. Szándékosan nem azzal kezdtem, hogy több időt töltünk online, alternatív valóságban, és a telefonunk képernyőjét simogatva, mert ez túl offenzívnek hathat. És igen, nem is akarok igazából hipokritának tűnni, mert én is hasonlóan viselkedek. Tabletről laptopra, PCről okostelefonra vándorol a kezem és a szemem, random variációkban, vice versa.

Viszont az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy van olyan, amikor azt mondom, hogy untat az internet. Kiolvastam az egész internetet, elolvastam mindent, megnéztem az összes youtube videót, elolvastam az összes „hírt”, végiggörgettem a facebook feedemet négyszer oda és vissza, mindent láttam. Van olyan, hogy fel-alá görgetek, kattintgatok, és semmi de semmi nem köt le, százszor látott posztok, giccses képeken megmondó idézetek, anonim szájhősök és okoskodó tanácsokat osztó mindentudó életprofesszorok. A négyszáznegyvenharmadik rakott krumpli variáció a receptmegosztón, cuki macskás videók – talán ez utóbbit unom meg a legkevésbé. Mindehhez párosul még az, hogy az Y generáció első tagjai között felnőve gyakorlatilag beleszülettem a technológiai fejlődés irtózatos ütemének közepébe, plusz ezen kívül érdekel is a technológia, és szívesen próbálok ki egy csomó új kütyüt, az okosmosógéptől az okosóráig.

Visszatérve az én sztorimhoz, és ahhoz, hogy néha úgy érzem, megőrjít a napi túlcsorduló, felesleges információáradat, ilyenkor szokott eljönni az az időszak, amikor elkezdek szelektálni, mert rájövök, hogy egyetlen dolog van, ami ilyenkor segít, mégpedig a kontroll. Mert az én döntésem, hogy milyen szűrőt állítok be az általam definiált spamhez.


Digitális tudatosság



A digitális tudatosság napjainkban egyre nagyobb figyelmet érdemel. Ha nem figyelünk magunkra, a legnagyobb esély arra van, hogy beszippant a digitális káosz, az oversharing, a túl sok információ, a multitasking, a digitális csalik nagyon könnyen elvonják az ember figyelmét, az online eltöltött idő pedig kárbavész – más tevékenységek és önmagunk kárára.

Mit lehet tenni, ha besokall az ember? Mit lehet tenni, hogy helyreálljon az egyensúly felborult mérlege? Mit lehet tenni, hogy ne a vezeték nélküli és vezetékes kütyük és az internet terelje a gondolatainkat?

Íme az én stratégiám, ami nem csak a digitális káoszban történő rendrakásnál állja meg a helyét.

Papír, ceruza. Újratervezés.


Az első lépés: lassíts le.




Ideje átgondolni, hogy mi az, ami a legjobban ellopja az időt attól a tevékenységtől, amit szeretnél csinálni.

Ha egész nap a telefonon vagy a tableten lógsz, és már megint eltelt 3 óra azzal, hogy a feededet görgeted, állj meg egy kicsit. Tedd fel a kérdést: tanultam-e ma valamit ebből? Kikapcsolt-e ez engem? Kaptam-e plusz élményt ezáltal, vagy csak üres információkat láttam és nem is emlékszem, mit néztem?

Hétvégén is céges emaileket olvasol? Még este is csörög a telefonod és munkaügyben hívnak, tedd fel a kérdést: van-e értelme annak, hogy még késő este is munkaügyet intézel. Megbecsülnek-e vagy honorálnak-e emiatt olyan mértékben, hogy megérje felborítani a szabadidődet?



A második lépés: kapcsolódj le.




Ha úgy érzed, hogy semmi hozzáadott értéket nem teremt, akkor nincs értelme annak, hogy órákat netezel, hát szabj magadnak határt. Kapcsold ki a gépet, a telefont, a tabletet.

Ha a munkád felőröl, akkor gondolkodj el azon, hogy szabadságot kérj. Nem kell egyedül megváltanod a világot, ne cipeld mindenki terhét a hátadon. Amíg nincs lehetőséged megteremteni az egyensúlyt a munka és a magánélet, az online és az offline élet között, addig nem várhatod azt sem, hogy kevésbé legyél kimerült és demotivált.


A harmadik lépés: engedd el a feszültséget.




LÉLEGEZZ! Utazz el. Mozogj. Olvass. Írj. Fess. Rajzolj. 

Tanulj meg kikapcsolódni, mozdulj ki a buborékból úgy, hogy közben magadra, és az általad szépnek tartott dolgokra összpontosítasz. Engedd el a rohanást, és lassíts le. Állj meg egy percre, és nézd meg, hogyan fújja a fákat a szél. Hogyan sül a sütemény a sütőben.  Fotózz – ne másnak, magadnak. Mert te szépnek tartod. 

Találkozz inspiráló emberekkel, barátokkal. Menj el kiállításokra. Keress új hobbit. Új kihívásokat. Tanulj meg varrni. Tanulj meg barkácsolni. Iratkozz be tanfolyamokra. Kóstolj meg új ételeket. 

Értelmezd újra a mindennapokat, és meglátod, millió olyan offline információ van a világon, ami megszépítheti a napjaidat.



A negyedik lépés: tervezd újra.




Ha kipróbáltál új dolgokat, írd le, mi az, ami leginkább érdekelt. Mit szeretnél csinálni? Mi töltene fel a mindennapok során? Találd meg, mik azok a dolgok, amire szeretnél többi időt fordítani, amik feltöltenek. 
Ha ezekre fókuszálsz, teljesen új alapokra helyezheted a mindennapokat. 

Ha rájöttél, mi a legjobb kikapcsolódás számodra, készíts hozzá tervet. 
Sportolni szeretnél? Készíts edzéstervet. Pl. hetente háromszori edzés.
Olvasni szeretnél? Készíts listát a kedvenc könyveidről, és oszd be, mikor mennyi időt tudsz rászánni. 
A családoddal szeretnél több időt tölteni? Jelölj ki magadnak időszakokat, amikor a pároddal randizol, a nagymamát látogatod meg, vagy a háziállatoddal töltesz egy komplett órát.

Alakítsd úgy a mindennapokat, hogy legyen lehetőséged és időd arra, hogy minőségi időt szánj magadra. 

Tűzz ki célokat, amik konkrétak, mérhetőek, elérhetőek, relevánsak, és határidőkhöz tudod kötni. 
Pl ne azt, hogy többet fogsz olvasni, hanem hogy idén augusztus végéig 4 regényt el fogsz olvasni. Így a cél konkrét meghatározásával nagyobb esély van arra, hogy be is teljesítsd ezt.



Az ötödik lépés: tartsd meg az egyensúlyt.




A kreatív elme és minden kiegyensúlyozott elme csak úgy működhet jól, ha időről időre kilép a komfortzónájából, ha néha megáll és körülnéz, ha néha új inspirációkat keres. Az agyunknak szüksége van kikapcsolódásra, és tornára is ahhoz, hogy optimálisan tudjon működni. Ne engedd, hogy amikor visszatérsz a digitális világba, a munkahelyi telefonok morajába, az emailek sokasága közé, ezek uralkodjanak feletted. Tartsd meg az új hobbijaidat, rendszeresen találkozz a barátaiddal, barátkozz a szomszédokkal. Beszélgess a családoddal, minden napra tervezz valamit, ami ellazít és kikapcsol – a való világban.

Ne kapcsold vissza értesítéseket. Nincs szükség arra, hogy percenként negyvenszer csipogjon a telefonod. Te szabod meg magadnak, hogy mivel mennyi időt töltesz. A te döntésed. 


Digitális detox


Ha a digitális tudatosság nem elegendő arra, hogy rendet rakjunk, vannak, akik a totális digitális böjtöt választják. Maga a digitális detox fogalom nem új keletű. Néhány éve már olvastam arról, hogy totál technológiamentes táborokat szerveznek, telefonok és más kütyük használata szigorúan tilos, beosztások, vezetéknevek és életkorok ismerete nélkül vesznek részt az emberek különféle fizikailag és szellemileg kikapcsoló, feltöltő foglalkozásokon, hogy teljesen lekapcsolódjanak a digitális köldökzsinórról.

Aki akarja, és tudja, totál hardcore-ban nyomja, fogja magát, és kijelentkezik minden közösségi média profiljából, az emailjéből, és egy papír alapú élménynaplót vezetve elvonul a világ színe elől egy ilyen táborba, hogy aztán kipihenten, ötletgazdagon, és feltöltődve térhessen vissza a mindennapok mókuskerekébe.

Van, aki „csak” 24 óráig nem swipe-ol fel-alá a telefonján, nem nézi meg az emailjeit, kiloggol a fb-ról, és más, kevésbé digitális tevékenységbe kezd, mint például könyvolvasás, színház, rejtvényfejtés, kertészkedés, vagy akár egy kirándulás közösen a családdal.



Túl a digitális sövényen


Le lehet kapcsolódni, és ki lehet kapcsolódni ebből az információs mátrixból, hogy legalább egy kis időre „méregtelenítsük” magunkat. És szükség is van rá, főként, ha a kezünkbe adott eszközöket nem megfelelően használjuk. Merthogy a sövényen túllépve más is található, nem csak az értesítések halmaza, a folyamatosan csörgő telefon. 

Az okostelefonra telepített alkalmazások megkönnyíthetik az életünket – ha megfelelő keretek között használjuk: arra, amire való – és megszabjuk a határokat magunknak, hogy eljuthassunk oda, ahová szeretnénk.

A lényeg abban rejlik, hogy felismerd a szituációt, amikor már túllépsz egy bizonyos határon. Megállítsd magad, és elgondolkodj azon, hogy van-e értelme annak, hogy órákon keresztül beszippantott a virtuális valóság, vagy jobban jársz, ha megsütöd a nagyitól tanult kuglófot, és átmész a szomszédhoz beszélgetni. Vagy jobban jársz, ha elkészíted a legfinomabb kávét magadnak, és a teraszon leülsz olvasni egy jó könyv társaságában. Vagy bringára pattansz, és körbekerekezed azt a távot, amit már régen nem. Netán felhívod a barátaidat, és elmentek közösen piknikezni. 

A választás a te kezedben van. Figyelj magadra, és légy tudatos a mai információktól túlcsorduló digitális világban is.



Megjegyzés: a szerző nem szakképzett pszichológus, semmilyen ez irányú tapasztalattal nem rendelkezik. A fenti cikkben közölt sorok csupán véleményt tükröznek, nem egyenértékűek mentálhigiénés szakember diagnosztikai és terápiás szakértelmével és nem helyettesíthetik azt. Szükség esetén vedd igénybe szakember segítségét.

Eredeti kép innen.

Megjegyzések

Ez is érdekelhet

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...