Csináld magad kerti madáritató

Csináld magad kerti madáritató terrakotta cserépből

Itt a tavasz, a napsütés, egyre több időt töltünk a szabadban. Számomra az egyik legmegnyugtatóbb dolgok közé tartozik, amikor a madarakat, pillangókat nézhetem, miközben a kertben ülök, és a kávémat kortyolgatom (na igen, nem túl sokszor akad erre idő, de azért igyekszem). Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy cseppnyi tó a kertben, ahová nap mint nap fürdeni és inni járnak a madarak, így mindig van lehetőség egy kis madár reality show-ra. Vannak olyan, a galamboknál és verebeknél sokkal kevésbé szociális madarak, akik nem merészkednek túl közel, ezért nekik egy külön bejáratú, betonból készített levél formájú itatót tettünk ki a kert végébe.
Ami most készült, az az egyik legegyszerűbb megoldás, nem beszélve arról, hogy a fürdőszoba csempézéséből megmaradt fugázót is fel tudtam használni hozzá, hiszen csak néhány kanálnyi kell belőle.
Egy-két egyszerűen beszerezhető dologból mutatós, színes madáritató készülhet, ami nemcsak a madaraknak nyújt felfrissülést az egyre melegedő napokon, de szépségénél fogva kerted csillogóan egyszerű dísze is lehet.


Amire szükség lesz hozzá:
  • terrakotta cserépalátét
  • átlátszó, egyik oldalukon lapos üveggyöngyök és körömlakk (vagy színes üveggyöngyök)
  • mozaikragasztó
  • fugázó anyag tetszés szerinti színben (a fugaméret és a flexibilitás fontos!)
  • spachtli
  • műanyag keverőtálka
  • víz
  • szivacs és vödör
  • gumikesztyű


Ahogyan készül:
A cserépalátét legyen száraz és pormentes. Tervezd meg az üveggyöngyök mintáját ( ha elégedett vagy vele, egyszerűen fényképezd le, így akkor is látni fogod, hogy mit terveztél, ha összekevered a gyöngyöket).


Ha átlátszó gyöngyökkel dolgozol, azzal az előnnyel indulsz, hogy magad színezheted őket. Az eljárás iszonyat egyszerű, a gyöngyök lapos felét (gyakorlatilag az alját, na igen, mindig bonyolultabban fogalmazok, mint azt a helyzet megkívánja) két-három rétegben fesd le tetszőleges színű körömlakkal, majd hagyd megszáradni. Én irizáló lilásfehéret és halvány gyöngyházfényű zöldet használtam.




Ezután egy-egy csepp mozaikragasztóval ragaszd fel a gyöngyöket, és várd meg a ragasztó teljes száradási idejét.
 




A zacskón lévő útmutató szerinti arányban és módon keverd össze a fugázó anyagot vízzel (egyáltalán ne találomra menj, tapasztalat :D), majd az útmutató szerinti várakozási idő leteltével vidd fel a fugaanyagot az üveggyöngyök közötti résekbe. (én az oldalára is felhúztam a fugázó anyagot, mert így jobban tetszett a képzeletbeli végeredmény) Igen, minden tiszta cucc lesz, gumikesztyű használata feltétlenül javasolt.


Hagyd száradni, majd amikor már kevésbé nedves a fuga, de még nem kötött meg teljesen (figyeld folyamatosan, nézz rá húszpercenként, mert mindegyik másként viselkedik, és az sem mindegy, mennyire van meleg, vagy mennyire párás a levegő) Amikor már nem „mászik” el az anyag, akkor vegyél elő egy vödröt, töltsd félig vízzel, és egy vízbe mártott, majd kicsavart, enyhén nedves szivacs  segítségével kezdd el körkörös mozdulatokkal simítani és letörölni a fugaanyagot. A mosogatószivacs is pont megfelel, csak ne a dörzsis részét használd. Közben folyamatosan mosd ki a szivacsból a felesleges fugaanyagot, különben csak maszatolódik az egész. Addig dolgozz vele, amíg el nem éred a neked tetsző mélységet (azaz hogy mennyire látszanak ki a gyöngyök).

Nem kell tökéletesnek lennie, ez nem a fürdőszobacsempe :-)
Ha elégedett vagy, hagyd teljesen megszáradni.

Végül egy száraz szivaccsal, vagy ronggyal töröld le a porrá száradt maradék fugázót a gyöngyökről.

 




  
Még egy napot hagyd száradni, mielőtt használatba vennéd. 
Állítsd egy téglára, vagy egy lefordított virágcserépre a kert kiszemelt helyére, töltsd fel vízzel, és máris jöhetnek a szomjas madárkák a felfrissülésért.





Megjegyzések